myzsolnay

A Zsolnay kert egy igazi posztmodern konstrukció. Mert mi mással is lehetne magyarázni a frissen telepített fűszerkertbe ültetett szőlősorokat az árnyékos lombkoronák hűvösében? Vagy a szabadtéri színpad aljában megbúvó sziklakertet a stilizált kopjafák mögött?
A kert, illetve a park ezeket leszámítva is módfelett eklektikus. A déli területen egy félbemaradt ökológiai kísérlet szemtanúi vagyunk, ahol a tájépítészek koncepcióját a beruházás pénzügyi spúrmájszterei herélték ki. Pedig az ide álmodott egyetem-kert még töredékességében is izgalmasabb, mint az északi oldal díszkertje ginkgofástól, szőlőültetvényestől.
A Zsolnay Negyed északi oldalán valljuk be, nem rózsás a helyzet; úgy tűnik, a negyed felújításakor a park rendezésének koncepciójára is a fiskális szempontok hatottak elsősorban. Egyfelől látszik az igyekezet, hogy azt a tizenkilencedik század végi állapotot konzerválják, amely jellemzően az észak-déli tengely mentén kialakult díszkert-struktúrát jelenti. Másfelől az új épületek (m21, a játszótér környéke a Planetárium kupolájával) révén létrejövő parkrésszel mintha nemigen tudtak volna megküzdeni. A füvesítés és a relatíve alacsony igényű (olcsó) bukszusok között megjelentek az alkalmi próbálkozások. A magyar kertkultúrából nélkülözhetetlen minimalista "sziklakert" a szabadtéri színpad alatti kopjafákkal, nefelejcsestől jól példázza ezt a stílustörést. Még akkor is, ha az elvileg "nemes ügyet" szolgál - a nemzeti összetartozást szimbolizálja. 
S értem én az utalást is a valamikori szőlő-dombra, de akkor miért nincsenek rózsabokrok a "Zöld-ház" alatt, miért nincsenek zöldség- és gyümölcskertek? Hol maradnak a valamikori patakok, vagy az abból létrehozott mesterséges tavacska? Egyébiránt a szőlő-ültetvényt még maga Zsolnay Vilmos számolta fel az 1880-as évek építkezései során; a nagypolgári környezetnek és ethosznak már nem felelt meg a szőlősorok látványa. Miképpen is fogadhatta volna a vendégeket, köztük Ferenc Józsefet a lugasok és szőlőkarók közt?
A Zsolnay park mai koncepciótlansága leginkább abban a keretben láttatható, ahogyan a kert múltjának bizonyos elemeit szubjektív módon válogatva emelik ki a fenntartók; ebben a legkülönfélébb szürreális elemek fokozzák az amúgy is jelenlévő entrópiát: a kiskertekbe kiültetett karácsonyi fenyőfákat idéző fasor a vasúti kerítés mellett; a sziklakert kopjafástól, nefelejcsestől; a mindenfelé esztelenül erőltetett muskátlik; a növényzet és földtakaró híján gigantikus gilisztákként kanyargó, földbe épített öntözőcsövek; a kavicsok alól lépten-nyomon előtűnő szigetelésfoszlányok mind-mind egyfajta sajátos szellemi igénytelenség lenyomatai. S hová lett már az E78 lapostetejére álmodott zöldtető vitalitása? Ma már csak kiszikkadt nyomait látjuk, mely inkább hasonlít valamiféle gyomfelverte lapostetőre.

Pedig vannak jól sikerült kertészeti megoldások is; levendulával ritkán lehet tévedni, szemet gyönyörködtető, mikor virágzásnak indul. Csakúgy hozzáértő kezekről árulkodnak a formára nyírt bukszusok, vagy éppen a fűszerkert-maradványai; a felelős gazda keze nyomát láttatják a rendszeres öntözések, metszések a tavaszi-nyári szezonban. De mint látható, a gondosság és a kertész lehetőségei javarészt kevésnek bizonyulnak az öröklött helyzet következtében, melyet a vezetői improvizáció is szeszélyez.

Pedig emlékeim szerint a Zsolnay Gyár rehabilitációjának egyik hangsúlyos eleme volt a sokhektáros ingatlan szabad területeinek, parkjának kertészeti revitalizációja. A több szempontból is összetett munka során különböző léptékű átalakítások zajlottak:
- a déli területre álmodott egyetemkert - mint látjuk - töredékes maradt 
(erről bővebben itt olvasható egy rövidebb esettanulmány)
- az ún. „Zöld ház” – Bóbita Bábszínház – alatti részen lényegében a terület füvesítése történt. Ami abból a szempontból izgalmas kérdés, mivel a XIX században valószínűsíthetően itt működött Zsolnay Vilmos kertészetének egy jelentős része egészen lefelé a mai Pirogránit területéig; nem csak zöldséget-gyümölcsöt termesztettek itt, hanem virágkertészet is működött tbk. lenyűgöző rózsabokrokkal
- a Labor/Látogatóközpont körülötti területek parkosítási munkálatai, beleértve az észak-déli összekötő sétány körülötti részt is - ez jószerével az öröklött építészeti környezet megóvását jelentette .

A Parkolóháztól délre fekvő területre, ill. a Művészeti Kar ottani épületei közé tervezett egyetemi kert esetében az alapkoncepció borult: javarészt elmaradt a területre tervezett újfajta-, élő természeti közeg és az elhagyott ipari tájkép egymásra vonatkoztatása. S elmaradt a terület "vizesítése" is, az ipari víz visszanemesítése, ahol még egy kisebb tó is helyet kapott volna.
Ez egyébiránt egy nagyobb lélegzetvételű elképzelés kiüresedésével járt együtt városi viszonylatban. A kezdeti időkben a pécsi kultúrfővárosi évad egyik hangsúlyos – s nem is elérhetetlen – felvetése éppen az volt, hogy a föld alá vezetett, természetes vizeket újra felszínre hozzák. A Mecsekoldalról ugyanis számos forrás, patak került a túlerőltetett kommunalizálás során csatornákba, s kényszerült egyéb elvezető vízfolyásokba, vagy éppen maga vájta medrekbe. Ebből a szempontból a Zsolnay revitalizáció hatalmas adóssággal bír: mind a gyár területén, mind a kerítésen kívül több forrás fakadt, melyek a kertészet, s a gyár számára is meghatározóak voltak.
Az üvegház mellett még látható is egy víznyerő kút rekonstruált építménye. A déli területre ma csővezetéken érkezik a forrásvíz, mely kb. ötven méteres felszíni, tégla- és betonteknős csörgedezés után lekerül ismét a csatornába.

A Zsolnay park jelenlegi formáját a tizenkilencedik század végére nyerte el. Az ezernyolcszázhetvenes években még szőlőültetvény található a gyár területén, az első generációs épületek alatt. A mai Felsővámház és a Zsolnay utcák közötti területen a ház körül található szép fákon és néhány szőlőtől és egy öreg gyümölcsöskerten túl a telek sivárnak tekinthető – írja Zsolnay Teréz. „Hajdan itt a Havi-hegytől le a rétekig lankás domb húzódhatott, mivel azonban évszázadok óta innen hordták a téglavetéshez alkalmas agyagos földet, a terep gidres-gödrös lett.” (Zsolnay 1974, 21)

Amikor Zsolnay Vilmos megvette az első telekrészeket, még állt néhány – működő, illetve romos - téglaégető kemence. A romok közt burjánzott a városi szemét, melyet nagyszabású földmunka és tereprendezés során tüntettek el.

A gyár kertje kezdetben 2200 négyszögöl volt, a millennium évére több mint hétszeresére nőtt annak területe. Ez a területi növekedés főként a környékbeli telkek felvásárlásával jött létre, melyeken szintén jelentős kerti kultúra volt, leginkább gyümölcsösök.

Egy Kött nevű, Németországból idecsábított kertész vezette ekkortájt a kertészetet, az ő igazgatása alatt új üvegház is épült 1880-ban. A régiben Zsolnay Vilmos ananász-termesztéssel is megpróbálkozott. Az egész sokkal inkább egy parkra hasonlított, ahol jegenyék, feketefenyők és páfrányok voltak a dimbes-dombos területen. Zsolnay Vilmos a kerítésen kívül csordogáló patakokat is bevezette a területre, s egy nagyméretű, föld alatti víztározót is épített, melyből aztán a vizet patakként vitte el a parkon keresztül. (Zsolnay 1974, 97)
Más források szerint Zsolnay egy, már 1868-ban maga építette korai üvegházát alakította át Kött segítségével, mely a mai helyén is látható - ezt egy kiürült agyaglelőhely helyére húzta fel anno Zsolnay Vilmos. 
A kertészlak a most központi helyen álló jégverem helyén állt, a terület akkor jellemzően beépítetlen volt.

Zsolnay maga is lelkes kertész volt: dinnyetermesztésben állítólag kiemelkedő figyelemre tett szert. 
A kertészetben számottevő kereskedelem is zajlott már az 1860-as évektől: szőlőt termesztettek, zöldségkertet tartottak fenn, a feljegyzések szerint még articsókát és spárgát is termesztettek. Rengeteg növény virágzott a kertben: a Zöld ház alatti lejtős részt például rózsabokrok borították.

A Zsolnay kert mai formáját - építészeti struktúráját - az 1889-90-es átépítés során nyerte el, s ekkor építették az alsó- és a felső udvart összekötő utakat, valamint számos műhelyt is.
Egy szintén német kertész, bizonyos Fössl segítségével alakították ki a teraszosan lejtő díszkertet, amelynek támfalait a gyárban készült terrakotta szobrokkal, virágedényekkel díszítették. A díszkert egyfajta külszíni bemutató"teremként" is funkcionált: a másod-harmadpéldányos termékekből rendszerint kerültek ide kiállításra, használatra példányok, melyek jó része ma is látható.  

 
A két háború közt egy kisebb tó is létesült a gyár területén, tavirózsákkal. Meg kell még emlékeznünk a mostani sportpályák helyén kialakított teniszpályáról is, mely a legendák szerint Magyarország első salakos pályája volt, amit nyilvánvalóan a kert "rovására" alakítottak ki. Az üvegház feletti - Giovanni Butti tervezte - kerti pavilon egyúttal lelátó céljára is épült.

 A kétezres évek átalakításai következtében eltűnt a Sikorski-házat beborító, romantizáló borostyán növényzet is.

Az üvegházat jelenleg egy borturisztikai projekt lakja be, jóllehet az még az államosítás utáni években is évelő növényekkel látta el a gyár kertjét.

2012-ben több ezer tő fűszernövényt ültettek egy fesztivál részeként városszerte, s többek közt a Zsolnayban is, és alakítottak ki egy burjánzó fűszerkertet: mások mellett kakukkfű-félék, rozmaring, szurokfű, citromfű, levendula került a kertbe.

Az ezt követő évben a fűszerkert egy részére, az árnyas fák alá harmincegynéhány tő szőlőt telepítettek: a mai kép eléggé átgondolatlan elképzelésről tanúskodik. 

a feltételezett kút az üvegház mellett		belül látható, hogy ez egy kiépített, boltozatos vízelvezető járat

az E78 zöldtetős megoldása ma		a 200 köbéteres tüzivíz tároló

fenyősor a szobrászműterem és a vasúti sín között		virágzó levendula a Planetárium felett

a ginkgo fa	rózsabokor ma a Bábszínház tövében (B.A. magánakciója) valaha nagyjából ugyanitt virágozhattak	az összetartozás fája

_________________

források:
Zsolnay Teréz és M. Zsolnay Margit: Zsolnay. A gyár és a család története 1863-1948. Corvina, 1974
Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay Gyár története. Művelt Nép, 1954
Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás tájékoztató anyagai, Pécs, Zsolnay Negyed. A kiállítást rendezte: Kovács Orsolya
Sikorska Zsolnay Júlia: A Zsolnay gyár kertje télen, 1942 február c. festménye - Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás